Feil Ferenc Tanár úr [felejthetetlen] szövegei a fiúk ballagása kapcsán... : ) [Hát ezért is érdemes a mi koleszunkba jönnöd [kedves interneten kószáló lélek]...!]
Fábián Kristóf (Fáby)
Fáby az emberi konkrétság kicsit szkeptikus filozófiáját képviseli. Antropológiai tézise valahogy így szól: az ember nem abszolút, hanem véges, esendő lény, akit fel kell menteni az abszolút szabályok, a tökéletesség elvárásai alól, így rá van utalva pótmegoldásokra. Akinek nézetei vannak, annak adódhatnak nézeteltérései is. Csak rendes kérdésre van válasz. Mindenkinek joga van az esti fennmaradáshoz, a saját bioritmushoz, az alsónadrágban flangáláshoz, a spamhez és az állandó internetkapcsolathoz. Kutat, szórakozottan fürkészi az értelmet, és nem nagyon bízik egy végleges verzióban, fölfedezte, hogy nem csak egyetlen értelmezés létjogosult. Tüzetesen tanulmányozza, ki mire hogyan reagál, s hogy miért bűnöző az, aki 23 óra után még tanulni akar. Bizalmatlan a bölcsészettudományokkal szemben, pedig benne is erős a bölcselkedés igénye és képessége. Fáby egy nagy koponya, így sok matematikai képletben szembesült már a zárójel furcsa jelenségével, de a realitást nem akarja zárójelbe zárni. Egy, a miénktől gyökeresen eltérő világnézetet félre sem tudjuk annyira érteni, hogy azt higgyük, értjük. Saját szabályai szerint él, még ha nem is fogalmazza meg okvetlenül, mik is ezek a szabályok. Aztán néha úgy dönt, ideje bevezetni a szokások megkérdőjelezésének szokását. Hiányozni fog még a méltatlankodásakor jelentkező kicsit megemelt hangtónusa is.
Füle Kristóf (Tofi)
A mulatós, a ministrálás, a különböző gyűlések, a munkagépek, a friss levegőn végzett légzőgyakorlatok koronázatlan királya. És a páhoki kocsmáké (ahol, reméljük, hétvégente véralkoholszintje azért nem közelít az északi népek gyermekeinek heroikus szintjéhez). Képesítés, de nem képességek nélküli házi történelemtanárunk (nagyon érti az emberi játszmák ok-okozati összefüggéseit). Tofi önként sok mindent megcsinál, figyel és segít, de a kötelező penzumokon mosolyogtatóan háborog. Lelkiismeretes fogyasztó: étel az ő közelében egész egyszerűen nem romolhat meg. Érzelmeit szégyelli sokszor, indulatait nem. Nehezen fogadja el, hogy nem minden levesben van hajszál, nem minden intézmény elnyomó. Úgy tud mesélni bármiről, hogy elképzelhetetlen, hogy az a valami, „neadjisten”, ne volna. Tudja már, hogy ez itt nem földi mennyország és nem földi pokol, hanem földi föld; és ő szereti a földet. S ez egy nagyon is pozitív földhöz-ragadtság. Még a végén teljes mondatokban, káromkodás nélkül fog beszélni. Ha valaki nyitott a liturgikus mulatósra, vagy a mulatósan előadott liturgikus dalokra: őt kell keresni.
Makó Berci
Bercinél óriási személyiségfejlődésnek lehettünk tanúi, nem mintha a kilencedikes fiúval nagy gondok lettek volna. Murisan melléktevékeny lény. Mintha mindig valami helyett csinálná, bármit csinál. Ruhadarabjai ugyan még mindig fellelhetőek az épület bármely pontján, de szellemileg már jóval összeszedettebb. Néha ámul az őt figyelő: honnan tudja, amit tud? Lehet, hogy az ember ráncos lesz, ha sokat töri a fejét, de ő azért mégis gondolkodik. Filmízlése is szinte csalhatatlan. Kell még kis idő, mire saját képességei tudatosulnak benne, de ő nem fog visszaélni ezekkel. Mellékesen érdeklik a nagy kérdések, még ha bizalmatlan is sokszor a válaszokkal szemben. Mellékesen nagyon jó gitáros, sok sztár sokat adna az ő tudásáért, sokakkordos tehetségéért, de ő úgy néz magára, mintha helyette más is játszhatna épp a porondon. Mintha folyton kimondatlan mondatok foglalkoztatnák, mintha folyton ismeretlen középpontja körül téblábolna. Nagyon keres valamit, és nem biztos benne, hogy ha megtalálja, ráismer-e majd. Talán ezért is hagy mindig el valamit, ezért is szalad folyton vissza valamiért, mert még nem tudja, hogy a legfontosabb mindig nála van.
Molnár Marcell (Marci)
A reálisan humanista és humánusan realista. Marci jellemzéséhez egy Dosztojevszkijnek, Grecsónak, Krúdynak kellene összeülniük, hogy valamicskét visszaadják őt. Vagy neki magának, mert nem csak jó olvasó, de igencsak jó író is. Nem csak a sztorik, mondatszerkezetek vannak a helyükön (alá- és mellérendelő mondatok nem csak mellékes sallangok nála), de képes a sorok közé is írni. Ráérzett, hogy annyira történeteink vagyunk, hogy sokkal jobb elmesélni valamit/valakit, mint elméletileg kifejteni; szöveg és tárgyi világ nem választhatóak élesen szét, s persze a sztoriknak nem csak egyetlen értelmezése lehetséges . És Marci mesél, hogy ne legyen narratív sorvadás. Aki olvasott már Defender-szöveget, nem felejti azokat a hangulatokat, azokat a figurákat… Lajkó-féle tehetség, Lajkó autizmusa nélkül. Ha vele vált pár szót az ember, nem akar máshol, mással beszélgetni. Nem kell lebutítani a mondandót, fogékony az árnyalatokra. Idegesítik az alapművekkel kapcsolatos hiányosságok. Tisztában van az új műveltség vagy műveletlenség artikulációs kódjával. Sokféle stílusirányzatot zongoráztunk végig irodalomban, zenében, filmben, de minőségérzéke soha nem hagyta cserben. Úgy adja el(ő) magát, hogy aki vevő rá, gazdagodik, de őt nem kapja meg. A képek, melyek körbeveszik, nem illusztrációk, a szövegek nem kommentárok. Belelátott a játéktípusokba, szabályokba, társadalmi hierarchiába – akárhová kerül, csak be kell helyettesítenie ezt a tudását. Az ember érdekes, és a mechanizmusok is, amelyek kordában tartják az emberi szenvedést, elragadtatást és más csillogó főneveket. Nem idegenek tőle az olyas kérdések, mint: vajon a végítélet napján fognak-e nyelvtani hibákat véteni? Vajon hány mondat van összesen a világon? Vajon a jóságnak és bűnnek van-e mondattana? Ha néha hibázik is majd, mindig elmondható: Marci! Élőzene volt!
Molnár Márk (Freestyle)
Tőle tudjuk, hogy az emberi lény: szabad és stílus. Fáradhatatlan gyakorlását nézve (amikor nem korlátozza az öt érzék, a négy dimenzió, sem a kétértékű logika) meglepődünk, hogy ez a koncentrált és egyben laza labdazsonglőr ugyanaz, akit keresni kell a káoszban, amivé például egy szobát tud tenni secperc alatt. Nagyon rá tud készülni a feladatokra: annyira, hogy más már rég megcsinálta minden leckéjét, de Free még mindig bámulatos fáradhatatlansággal készül, és készül… miközben pillantása azért néha, véletlenül a tankönyvre is rá-ráesik. Tőle tudjuk azt is, hogy mindent nem lehet ugyan érteni, de olyan sincs, hogy semmit ne értsen az ember. S azt is, hogy rengeteg kulturális-, tudományos bizonytalanságot képes elviselni az ember, ha mondjuk tapsot, új cipőt, fizetést kap (posztmodern bölcs). S azt is, hogy talán a popkultúra az egyetlen válasz a modern ember kérdéseire (még ha hamis módon elégít is ki valóságos igényeket). Fifikás, de (jó értelemben véve) működik benne a naivitás-megmaradás törvénye. Ha nincs perfekcionizmus, nem savanyodik be az ember, amíg örülni képes, pozitívumokat csempészhet mások napjaiba. S amíg Free vitalitása megvan, addig nincs baj, hiszen nagyon szerethető srác.
Őr Gergő
ET (Íti) egy jelenség, rögtön felébreszti az ember érdeklődését: feltűnő a fiziológiája, fiziognómiája, frizurája, játékstílusa, a különböző hangnemek, amelyeken meg tud szólalni (hogy meglássák értékeit, sokszor szólnia kell a hangjának és az arcának, hogy ő valóban jólnevelt). Nagyon szolid és intelligens is tud lenni, de még a fürdőben is képes fesztivált csinálni, ha épp olyanja van. Hongkongtól Brooklynig bárhol képes lenne asszimilálódni és egyben feltűnést kelteni. Lesvadász: totális passzivitás, a megfelelő pillanatban viszont a legteljesebb aktivitás és koncentráció. Sokszor így mutatkozik meg, aztán hirtelen visszahúzódik valami rutinos maszk mögé. Őserő feszíti, de fékezi is magát, bár nincs az a focipálya méret, melyben ne tűnnének rúgásai bombatámadásnak. Önuralomra van szüksége, hogy ne a vagányság kétes kategóriája mentén (re)produkálja önmagát. Hatalmas erők alakítják ilyen plasztikusan, de soha nem alakult át groteszk karikatúrává. Tudja: erősnek, néha durvának is kell lennünk, hogy kibírjuk a létezés viharait, nem lehet mindig az iskola nyelvén definiálni a valóságot. Saját bőrén tapasztalta, milyen sérülékeny az ember, s néhány hétnyi robotlábadozás után, hogy mennyire képes regenerálódni. Nem állítja, hogy mindig igaza van. Azt állítja, hogy ő ilyen. És nagyon jó, hogy ilyen. Úgy is megnyeri a beszélgetést, hogy nem mond semmit.
Sokat harcoltunk érte, és nem bántuk meg.
Pék Matyi
Matyi sok oktávot átfog egzisztenciális értelemben: a laza csajozóstól, a rend őreitől való meneküléstől és diákcsínyek kiötlésétől és kivitelezésétől kezdve, az angol verseny győzelmén át, tisztelettudó jólneveltségen és önzetlenségen keresztül, a nagy emberi/gyermeki felelősségvállalásig. Csak akkor szabad bármit gondolni, ha nem szabad bármit megtenni. Tudja, hogy hiúság elhárítani a hiúság látszatát. Sokszor olyan, mint aki levette arcát, amit addig viselt, de még nem öltötte föl a következőt, amit mindjárt viselni fog. De nem hiányzik lényéből a kellem. Tisztában van a szabályokkal, de úgy tartja be őket, hogy hangoztatja fenntartásait, és határaikat minden évben kicsit ide-oda tologatja, tudván, az utólagos magyarázkodások tetszés szerint használhatóak és felcserélhetőek. Mindig vannak olyan mondatok a tarsolyában, melyek szimpatikussá teszik és megvédik, de szereti nem tudni előre, hogy mi lesz a következő mondat. Tudja, hogy a komolyság számára nem minden hozzáférhető. De humora mögött súlyos tapasztalatok is vannak: a béke átmeneti állapot, csak a megszenvedett igazságok érvényesek, könnyebben túltesszük magunkat nehézségeinken, ha szembenézünk velük. Lénye, ha akarja, karizmatikus, de túl van azon, hogy ezt a szerepet játssza, és ez nagyon jó, mert természetes intelligenciája révén ahelyett, hogy indulatokat szítana, most már inkább megért és közvetít.
Pintér Csabi
Semmi fölösleges szó, semmi fölösleges mozdulat. De ha kell, teljesen jelen lenni. Ezt tudja Csabi nagyon-nagyon (nomeg a 10 tojásos rántottát). Semmi melodramatikus gesztus; egyre beljebb edzi magát a feltűnésmentességbe. Nem szereti a szerepjátszást, pedig tudja, hogy nem lehetséges szereptelenség, de kivár, amíg világosak lesznek az erőviszonyok. Erejére éppúgy nem büszke, ahogy nem szégyelli gyengeségeit sem. Jó megfigyelő, figyelmes néző, de nem tapsol, mert érzi, nem az a dolga. Örömöt talál dolgokban, de nem az örömöt tűzi ki célul. Mulattatja a fogalmak lefordítása a köznyelvről a maga nyelvére. Mondatai oldalról, mandinerből pattannak a beszélgetésbe. Mindig úgy fogalmaz, hogy nem lehet fogást találni rajta. Tudja, mennyi hazugság lehet egyetlen pontos, igaz, és a tényeknek megfelelő kifejezésben; s mennyi igazság egy pontatlan, s a tényeknek nem megfelelő megfogalmazásban. Bölcsen ráérzett, hogy életbölcsesség akkor van, ha semmi szükség rá. A francia nyelvvel való komoly foglalkozás döntő pont volt, ahogy a francia út is. Tapasztalatból tudja, hogy „nyelvünk határai – világunk határai”. És ő önerőből kitágította ezeket a határokat. Evidensnek tűnhet, de ő tényleg a saját szemével lát. És nem fecseg. A titkokat meg kell hagyni titkoknak. És az embernek sokszor kompenzálni kell. A kompenzálás persze nem vált meg, de elviselhetővé teszi az életet. Konzervatívnak mondható eszméit nagyon hitelesen képviseli. Benne test és szellem nem küzd egymás ellen. Ő valami megtestesült feszült harmónia.
Szabó Csaba
Csabi egy kicsit lágy táncos srácból egy bámulatos, kemény táncos srác lett. Eszméletlen dolgot valósított meg: tökéletes csapatjátékos, méghozzá úgy, hogy nagyon nagy egyéniség (bármelyik formációból világosan kitűnt ez, nem lehetett levenni róla a szemünket). És amikor már azt hittük, identitása centrális eleme a tánc, ő sokakat meglepve rácáfolt erre. Kilépett egy fontos szerepből, próbálgat más szerepeket, s tartása nem sérült. Megőrizte mindazt, ami jó és használható volt, s ezerrel bizonyítja, hogy más dolgokban sem kevésbé profi. Annyit dolgozott egy területen, hogy rájött, nem a terület a fontos, hanem hogy megtanult keményen s egyben elegánsan küzdeni, rituálékat kialakítani (mint pl. a kártyajáték vagy a csütörtök esti sütizés). Ha banális kérdésekkel fordulnak hozzá, ő akkor is csak látszólag banális válaszokat ad. Humora kioltja a banalitást. A humorérzék benne még nem vesztette el minden kapcsolatát a méltósággal vagy illemmel, talán ezért is sikerült megtalálnia az intro- és extrovertáltság közti ingatag egyensúlyt.
Tóth Zsombor
Zsombi igazi reálos zrínyis (korunkban, körünkben). Tehetséges, precíz, segítőkész, önfegyelmezett, komolyan ironikus, céltudatos, a torkos csütörtökök elmaradhatatlan résztvevője. Nem egyszerűen segít a hozzá fordulóknak, de ő maga kérdezi meg sokszor, mibe törött épp bele társai bicskája. Pedig elég neki másokból annyi is, amennyi véletlenül tudomására jut. Furcsa lehet minden reggel azzal a tudattal ébredni, hogy az ember ilyen: titokzatosan különleges, egyedi, egyszerűen értékes. Mint valódi reálos, úgy gondolja, hogy van a természettudomány és – egye fene – (lúzereknek) vannak a humán tudományok. Nem lehet mindenki egyforma. A mitikus távlat, a katarzis hiányzik történeteink mögül. Vagy csak a filmekben elviselhető, komolyan vehető. A pixelekből épült világ talán semmiben nem marad el az aminosavakból épült világtól. Nem tu-dunk szituációtól függetlenül gondolkodni. Ezek szabják meg figyelmünk irányát, mélységét, pontosságát. Szükség van logikára, mint egy vakvezető kutyára, de egy idő még, mire belenyugszik, nem csak az vezérli cselekedeteinket. Az öntudattal felruházott anyag hajlamos irracionálisan viselkedni. Mindent bemér lépésről lépésre, érdeklik a válaszok, megoldások, de az is, miképp lehet együtt élni bizonyos kérdések megválaszolhatatlanságával. Nem képzeleg. Nézi, ami van. Soha nem kérkedik, sőt (s ez nagyon nagy dolog) néha maga ad hangot korlátainak, mely korlátok kiesnek az átlag földi halandók látóköréből. Nem tudja, ő mennyire (ki)ismerhető, s mit vél ismerni az, aki azt hiszi neki sikerült.
Zsálek Balázs
Világutazó stylist-blogger és rendhagyó Lucifer. Közösségi játszmák aktív megfigyelője és ügyes manipulátora. Sokat vesztett a média és a nagyérdemű, hogy nem vette be soraiba már az első casting után. Az évek során személyisége, véleménye egyre határozottabb lett, már nem kell védekezésre berendezkednie, így nyitott más nézőpontok létjogosultságának elfogadására is. Hangulati hullámzásai mögött ott van ő, a sok harcban és békében megedződött ember. Szinte titkosszolgálati módszerekkel kémleli ki az emberi lélek rezdüléseit, ez megmutatkozott a kérdezős- és őszinteségi/hazudós játékokban is. Még akkor is, ha nem csak a másikba nem láthatunk bele, de pontosan nem ismerhetjük saját mechanizmusainkat, sokszor motivációinkat sem. A boldogság nem öröm, és a szomorúság nem boldogtalanság. Tudja: a másokkal való társalkodás, kedélyes vagy kedélytelen csevej az egyetlen esélyünk, hogy több történetünk, több elmesélnivalónk, több életünk legyen (hogy ne legyünk egydimenziós lények). Nem kell szuperkommunikáció; beszélgetés kell. Pár jól megfogalmazott mondat, s egy figyelmes hallgatóság, néhány tétova mosoly, apró, de annál fontosabb gesztusok, hogy ne legyünk már dackorszakos kölykök, akik az épp rendelkezésre álló eszközökkel teszik tönkre egymást és magukat. Balázs megküzdött ezekkel és győzött.