A Lányok és csoportvezetőjük egy csoportot alkottak, vezetőjük a tréner lett. Az együtt töltött óra tanulságos volt önmagunkról és rólunk mint közösségről is.

Az őszinte emberi megnyilatkozások rendszerint tiszteletet váltanak ki belőlünk és egyfajta katarzishoz is vezethetnek. Különösen így van ez akkor, amikor az ember a saját csapatával / csapatában éli át ezt és érez örömöt és hálát, mert "jó és cselekvő szívek" veszik körül. A jó szakember közvetlenségével és megbízhatóságával mindenhol kincs. (Esetünkben a csoport élt a spontán tapssal zárásként.)

Öröm számomra az is, hogy nálunk ezennel elkezdődött e találkozások útja, ami vélhetően sok jót hoz mindnyájunk, és a világ számára is! 

Köszönjük! /S.Ivancsics Evelin/