Reményik Sándor - est (2014. 12. 03.)
Renényik Sándor -esten voltunk a Városi Hangversenyteremben, vagyis a Zsiniben. Reményik Végvári álnéven írt verseket. 1890-ben született Kolozsvárott, és 51 évet élt. Így jövőre ünnepelhetjük majd a 125. születésnapját. Erdély írója (ahogy Babits Mihály nevezte őt), sokat kibírt és sokat szenvedett szívében is. Erdély jelentette számára a "mindent". A határon túli magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója, barátja Áprily Lajosnak és Dsida Jenőnek. Az 1921-től 1941-ig létező Pásztortűz című irodalmi és művészeti folyóiratnak szerkesztője volt, ebben a magyar hagyományok őrzését nevezték meg célul. A pásztor őrzi azt, ami számára értékes! Őrizzük mi is!
Reményik Sándor:
Csendes csodák: Melitskó Saroltának
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.